Ez az első formagyakorlat, ami az egész Wing Tsun rendszer alapjait képezi. 108 mozdulatból áll és mint minden formagyakorlat, a Wing Tsun-ban szimmetrikus, így mind két oldalon egyaránt tanítja technikáit.

Itt a tanítványnak lehetősége van a legalapvetőbb technikákat elsajátítani, mint például a helyes és stabil állást, a helyes testtartást, a legalapvetőbb ütéseket, védéseket és a helyes légzést (a Chi-Kung-ot, azaz a belső energiára épülő légzésgyakorlatot), ezen felül megtanulja a Wing Tsun alapelveit is: a szembefordulás elméletét, az ék elméletét, a mozdulatlan könyök elméletet, stb.

A formagyakorlatban nincsenek fordulások, lépések, mert a tanítványnak előbb meg kell tanulnia a helyes alapállást és a térd összehúzó erőt, hogy gyorsan és dinamikusan tudjon kimozdulni, vagy belépni az adott helyzetnek megfelelően. Minden haladóbb technika erre épül fel.

A formagyakorlat jelentése kis gondolat ami annyit tesz, hogy a tanítványnak nem csak magára a technikára kell figyelnie, hanem a benne rejtőző mondanivalójára, tanítására is, hiszen minden technika egy „kis gondolatból” születik.

A Wing Tsun Kung Fu harmadik és egyben utolsó pusztakezes formagyakorlata.

Jelentése repülő ujjak. Az ököltámadások helyett főképp a tenyér, a kézél és az ujjbegy támadásokra fekteti a hangsúlyt.

Ez a formagyakorlat a támadótechnikákat tanítja meg.

Egyik jellemzője, hogy a leglehetetlenebb helyzetből kikerülve a legváratlanabb szögekből jönnek igen veszélyes technikái, a hárítás és egyben támadás elvét követve. Ez az oktatók és a mesterek formagyakorlata. Ez tartalmazza a Wing Tsun legveszélyesebb technikáit.